Ha a múltba tekintünk, nem láthatjuk a jövőnket. A lehetőségek mindenütt ott vannak, megláthatjuk őket, ha rájuk emeljük a tekintetünket. – Intuitív tarot /Kelyhek négyes/
Hajlamosak vagyunk minden helyzetben azt hinni, hogy a múlt megismétli önmagát és mindig minden olyan rosszul alakul majd, mint az említett múltban.
Milyen érdekes ez, hogy folyamatosan ez pörög a valóságomban, ugyanakkor a tarot kell hozzá, hogy leessen.
Valamelyik nap jött szembe velem a gondolat, hogy mindenki azt tanítja, ami aktuális az életében és amivel dolga van. Nos, lehet ezért is beszélek ennyit az utóbbi időben, mert nem csak nektek ad felismeréseket a különböző eszmefuttatásom, de nekem is eszméletlen hasznos olykor belegondolni adott dolgokba.
Az a helyzet, hogy én is a legrosszabbra számítok. Félelmetes, hogy mennyire tudok rezonálni a kártyámmal, mert valóban azt hozza ki, ami a mélyben is ott van. Iszonyú erőteljes felismeréseket tud mutatni. A Fény és árnyék tarot kártyát használom amúgy, kifejezetten van egy nagyon szép angol nyelvű, kemény lapos, élfestett példányom, megvan magyarul is, de ez az angol díszdobozos változata lenyűgöző. Az első kártyám volt, azóta is azt használom. Nos, vissza a lényeghez.
Valóban minden helyzetben csak az jön fel bennem az elmúlt időszakban, hogy akármi történik, úgysem alakul jól. Milyen könnyű és jó lenne azt mondani, hogy nekem nincsenek ilyen napjaim és ilyen időszakaim, ugyanakkor én szeretem megmutatni az árnyoldalát is az életnek.
Honnan jönnek ezek az érzések? Nyilván a múltból. Nem nehéz azonosulni adott helyzetekkel, főleg, ha olyan közel vagy az események helyszínéhez. Könnyű azonosulni az emberekkel, főleg, ha alig vagy egyedül. Könnyű elhinni a kilátástalanságot, főleg, ha ez szennyezi az egész világunkat.
Szóval nem könnyű…
Ilyenkor, mikor nyakig vagyunk az apátiában és stagnál az egész életünk, fel lehetne tenni a kérdést, hogy mit lehetne máshogy csinálni adott helyzetben akár, minthogy ösztönösen cselekedjünk megszokásból?
Mi kellene ahhoz, hogy feje tetejére álljon a világ?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az is csak egy nézőpont, amit jelen pillanatban gondolunk. Lehet, hogy valami nem éppen megfelelő. Lehet, hogy valamiben szenvedünk. Lehet, hogy valamiben hiányunk van. Lehet, hogy valamiben boldogtalanok vagyunk.
Viszont kérdés az, hogy mi történne akkor, ha megfordítanád a nézőpontod?
Lehet, hogy megváltozni nem fog a helyzet, de néha az is elég, hogy nevetsz rajta egy jót. Elvégre vannak olyan gödrök, amelyeknél lejjebb már nem nagyon vezet az út…
Ölellek,
Kitti