Jöjjön az elején valami meredek:
Kibaszottul csodálatos vagyok! 😘
Ma végig hallgattam, hogy mi minden lehet szar az életben. Konkrétabban a kinézet, a testkép és az ezekkel kapcsolatos félelmek kerültek porondra. Hogy milyen önértékelési problémákból jön ez a rengeteg bizonytalanság, aggodalom, stb. S tök őszintén mondom, nem értem. Mármint alapvetően de, VISZONT! Miért mindig ezen van a hangsúly? S felnőtteknél oké, ott van a média, illetve az elvárások, a stressz, a szorongás, a rohanó életmód, az időhiány, meg minden szar, ami tönkreteszi az önértékelést. Gyerekeknél? Fel nem foghatom…
Engem is baszogattak kicsiként, voltam én minden, csak a jó közelében nem jártam soha…
Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez személyiségfüggő. Mármint, hogy az egyén mit kezd ezekkel a csalódásokkal. Ezek hatására én nem beilleszkedni és megfelelni akartam, hanem minél inkább kitűnni a tömegből.
Ez mondjuk egy idő után a seggig érő rasztával és a tetoválásokkal nagyon is jól ment.
Én sem vagyok tökéletes, viszont ott van az a fontos tényező, hogy leszarom, hogy kinek tetszem vagy éppen ki tart szarnak. Mindig mindenkinek lesz rólunk egy nézőpontja, s az ebben a fantasztikus, hogy az övé ez a bizonyos nézőpont. Mi döntjük el, hogy mit kezdünk vele. S ez a kulcs a kiegyensúlyozott önbizalomhoz.
Nem tudok erre egy jó receptet, ami mindenkinek beválik, ugyanakkor iszonyú fontos az, hogy hogyan kezeljük magát a lelket ezek függvényében. Hogy ne szóljuk le a másik felnőttet, főleg a gyerekek társaságában, hogy építsük a gyerek önbizalmát, legalább otthon a családi közegben. Hogy ne szóljuk le önmagunkat, ne mindig panasz legyen a testünk irányába.
Ha az emberek egy picit kedvesebben viszonyulnának elsősorban önmagukhoz, már elindulna a társadalom egy sokkalta kiegyensúlyozottabb, szeretetteljesebb irányba. Hiszem, hogy nagyon sok embernél az önszeretet hiányzik, mint egy alappillér.
Tudom, hogy, mikor én azt mondom, hogy imádom magam, az alapvetően hihetetlen másoknak. Ezt ma is megtapasztaltam, mikor az volt az első reakcióm, hogy:
A f*szt nem vagyunk elégedettek, én nagyon is szeretem magam…
Hihetetlen volt másoknak. Mert ők nem hiszik. Nem hinni kell, tudni. Láttam épp elég hibát magamban, még régen, már nem érdekel ennyi idő után. S nem azért, mert tökéletes vagyok, tudom, hogy olyan nincs.
Ugyanakkor:
Az én szememben mindenki tökéletes.
Nagyon szeretem dicsérni az embereket, a hajukat, a ruhájukat, alapvetően bármit. Ez kezdetben, mikor elkezdtem csinálni, bevallom, hogy tudatos volt. Viszont azóta már reflexből jön, hogy figyeljek arra, kit mi ragyogtat. Mert mindenkin van valami csodálatos. S ha ez kiemelkedik a figyelem középpontjába, akkor a tulajdonos is elkezd ragyogni.
Ezt kívánom neked is, hogy nem kerül ugyan semmibe, de adj okot másoknak arra, hogy tudjanak ragyogni!
Illetve ne feledd, kérlek, hogy Te vagy a legnagyobb csoda!
Ölellek,
Kitti♡