Megvan az az érzés, amikor a holnapod is bizonytalan, de a hited ettől függetlenül töretlen?
Emlékszem, mikor 2025 szeptemberében jógaórákat vettem fel Erdélyben, betegen, s tudtam azt, hogy egy időre azok lesznek az utolsó óráim, mert utána már nem lesz hol felvenni a következőket.
Arra is emlékszem, hogy munkám sem volt, semmi biztos pont nem volt az életemben, de töretlenül hittem benne, hogy számomra a következő lépcsőfok az lesz, hogy megcsinálom a női jógaoktató képzést akkor is, ha nem tudom, hogy hogyan fogom kifizetni.
Az elmúlt időszakban csak a hitem vitt előre, mert semmi biztos pont nem volt benne. Nem mintha, most lenne. Viszont, ha jön egy választási lehetőség, amire igent tudok mondani, azt megteszem, mert hiszem, hogy hatással lehet a jövőmre.
Ma a kollégámnak meséltem pont, hogy engem nem érdekel, hogy, ha 10 évbe telik az, hogy ez legyen a fő iránya az életemnek, akkor annyi lesz, de olyan nincs, hogy ez nem következik be.
Túl sok időt pazaroltam arra, hogy követve az elvárásokat csináljak mindenféle számomra értelmetlen dolgot. Lehet, hogy nem itt kellene tartanom ennyi idősen, olyan sok minden van, amire mások lehet, hogy azt mondanák, ez hülyeség.
Nekem is meg szokott a fejemben fordulni, hogy nem vagyok én már öreg ehhez? Aztán nem győzöm magam körbe röhögni, mert, ha másoknak megy valami sokkal idősebben akár, akkor nekem miért ne menne?
Nincs olyan, hogy tökéletes időzítés, nincs olyan, hogy elvárások szerinti élet. Olyan van, hogy követed azt, amit súg a belső hangod vagy egész életedben bemeséled magadnak, hogy úgyis értelmetlen az egész?
Én szeretek a saját megérzéseimre hallgatni, az intuíciómra, ha úgy tetszik. S nem az számít, hogy megéri-e. Inkább az, hogy milyen lesz az út, ami végig visz ezen az ösvényen.
Ugyanis az élményeket, az új ingereket, a komfortzónán túli életet élni kétség nélkül megéri.
Lehet, hogy ez nem a te valóságod, nem is kell, hogy az legyen. Lehet, hogy azt gondolod, hogy én sem vagyok normális, ez is tök oké. Lehet, hogy igazad is van.
Csak arra szeretnélek a fentiekkel biztatni, hogy találd meg azt, ami téged visz előre, mert hiszek abban, hogy mindenkinek megvan az útja. S nem kétségbeesve kell hajtogatni azt, hogy nem tudod, merre kellene menj. Hanem csak hallgasd meg azt, hogy mit súg a szíved. Ugyanis mindig jelez, néha hangosabban, néha halkabban, de az élet mindig próbál utat mutatni.
Én hiszek benned, hiszek abban is, hogy minden értünk történik, hiszek benne, hogy minden megvalósul, ami nekünk lett szánva és azt is hiszem, hogy minden úgy van jól, ahogy van.
Ölellek,
K