Már nem bírom az igazságtalan megnyilvánulásokat.
Nem bírom, ha bántanak valakit ok nélkül és az a valaki szenved.
Nem bírom, hogy elvárásokkal vagyunk tele, illetve mindig tudjuk, hogy milyennek kellene lennie az embernek.
Nem bírom, hogy le kell fejtegetni a különböző rétegeinket, azt feltételezve, hogy ezek nem férnek meg egymás mellett.
Mikor lettünk ennyire sznobok? Miért baj, ha valaki önmagát adja? Ha valaki más?
Nem mindegy nekünk, hogy hogyan él a másik ember?
Jöhet a bilincs, lábfétis, piálás, dohányzás, egy-egy bazdmeg, igazából, ami tetszik…
S miért? Mert kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk mások felett?
Hiszek abban, hogy, ha valakinek meg kell élnie valamit, akkor az úgy a jó. Míg nem bánt másokat az a viselkedés, illetve nem önpusztító, addig szerintem nem releváns foglalkozni vele.
Nagyon könnyen tudunk álszenteskedni, s ítélkezni, ahelyett, hogy belegondolnánk abba, hogy azért a mi életünk sem patyolattiszta. Ami amúgy tök oké.
Ott van a youtube csatornám (hegyeskitti) – már kicsit sem érdekel, hogy ki látja, mit lát, hogyan beszélek és hogyan nyilvánulok meg közben. Nem érdekel, hogy milyen ítéleteket kapok közben, mert tudom azt, hogy alapvetően értéket próbálok adni. S a törekvést tartom a lényegnek, viszont nem játszom meg magam, hogy selyempapírba akarjam csomagolni a szart is.
Leszarom, hogy mit gondolnak mások, elvégre mindig lesznek, akiknek nem tetszik, amit csinálsz, irigyek lesznek és megszólnak. Szíve joga mindenkinek ezt tenni.
Viszont én téged csak arra tudlak biztatni, hogy ne félj megmutatni, hogy ki vagy, mert egy életed van jelenleg, s azt nem árt megélni.
Ölellek,
Kitti♡