Minden évben úgy indulok neki a szilveszter estének, mint a hercegkisasszony, aki várja, hogy éjfélt üssön az óra és eljöjjön a változás pillanata. Mintha ezzel megtörne a varázs, eltűnne a régmúlt minden fájdalma és az új év új lehetőségeket hozna.
Ami nagyon érdekes megélés volt ebben az évkezdetben az az, hogy konkrétan emlékszem, ahogy ültem az ebédlőasztalnál, olvastam, s láttam, hogy éjfél van, de nem érdekelt. Nem volt koccintás, nem volt búcsú, öröm, semmi, csak a pillanat.
Elkezdődött aztán a 2026-os év.
Őszinte leszek, ilyen rossz évem, nem tudom mikor volt utoljára. Azt érzem ezzel kapcsolatban, hogy minden szar, ami a nyakunkba szakadhatott, az megtörtént és valahogy az van bennem, hogy ez sem volt elég és nincs még ennek itt vége.
Tudom, nyilván, hogy asztrológiailag hatalmas lezárások vannak és a kígyó évéből kilépve, még meg kell szenvednünk bizonyos dolgokat, csak azt nem tudom már ép ésszel felfogni, hogy mennyit lehet még ebből elbírni.
Januárban voltam Pesten, amire nem tudom azt mondani tiszta szívből, hogy jó kirándulás volt, kicsit erőltetettnek éreztem. Mondhatni maradhattam volna itthon is. Onnan a hazafelé tartó utam több, mint 7 órába telt, hála és köszönet a MÁV-nak. Ezen a ponton egészségügyileg is tropára mentem, olyan rosszul sem voltam még soha, mint az azt követő egy hétben, érdekes kis tapasztalás volt.
Utána a családban történt egy másik egészségügyi probléma, ami szintén hatással van a családra a mai napig is. Szóval, nem egyszerű a helyzet jelenleg.
Azt kell mondjam, ha nagyon őszinte akarok lenni, hogy az életem minden szegmense romokban hever. Egészség sincs 100%-ban, kiegyensúlyozott életmód sem, nyugalom meg főleg.
Ha nagyon szeretnék tudatos lenni, akkor azt mondanám most, hogy te döntöd el, hogy bizonyos történéseket hogyan élsz meg, mennyire hagyod, hogy befolyásoljon téged érzelmileg és te választod meg a cselekedeteidet ezekre.
Persze, ha nagyon tudatos akarnék lenni, akkor ez tök jogos, így is van, ugyanakkor én nem az vagyok, aki bort iszik és vizet prédikál, mert nem tartom önazonosnak. Én az az ember vagyok, aki szereti beismerni, ha szar valami és önként merül el benne, hogy megélje azt.
Elvégre akkor vagy önmagad és akkor állsz bele az életedbe, ha felvállalod azt, aki vagy. Én most felvállalom, szarul vagyok, nem jól élem meg a helyzeteket, nem vagyok örömteli a kapcsolódásaimban, gyakorlatilag mindent is soknak érzek. A rengeteg panaszt, ami jön kívülről, hogy mindenki szenved és beleragadt valamibe, hogy senkinek sem jó az élete és mindenki teljes kimerülésben és túlélésben van.
Érezni a kollektív energiában, hogy valami nagyon nem kerek és olyan szintű nyomás uralkodik most a térben, hogy az valami elviselhetetlen.
Ilyenkor szoktam feltenni a kérdést, hogy:
– Kihez tartozik ez?
Általában ez a kérdés feloldja picit a belső feszültséget, mert lehet, hogy nem is hozzád tartozik ez az egész érzés, de olyan érzékeny vagy, hogy benned összpontosul minden.
Nem lehet erre ígérni semmit, hogy mikor lesz jobb, mikor lesz elviselhetőbb, mikor lesz kicsit könnyebb.
Lehet, hogy nem vagyok követendő példa, de én teljes megengedésben próbálok lenni. Meghallgatok mindenkit, akit feltétlen szükséges, próbálom nem felvenni mások sztoriját és elhatárolódni a leszarom művészetével, amennyire csak lehet.
Egyrészt, ha beleéled magad, nem lehetsz objektív, másrészt sokszor nagyobb segítség az, ha csak meghallgatsz, mintha elkezdnél észt osztani.
Nem tudom, hogy mit kívánjak neked, kedves olvasó. Talán azt, hogy húzd meg a határaidat és ne vonódj bele abba, ami nem hozzád tartozik.
Az életünk telik így is és úgy is. Sokszor lesz még nehéz és ugyanannyiszor könnyed. Persze, te választod meg, hogy bizonyos sztorikba mennyire mész bele, de az a lényeg, talán, hogy közben ne veszítsd el önmagad.
Szeresd magad, akármi történik, s ne ítélj meg másokat, ahogy magadat sem.
Nem fogsz tudni megmenteni mindenkit, lehet, hogy sokszor magadat sem. Viszont hallgass a belső hangodra, halld meg, ha üvölt a kíntól, mert akkor lehetsz a legnagyobb segítség a világnak.
Ölellek,
K
Utószóként még annyit szeretnék kérni, hogy ha szeretnél tőlem leveleket kapni a postaládádba, picit kötetlenebbül és őszintébben, mint amiket akár posztolok is, akkor
=> Iratkozz fel: